Psalms 137

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! ^a1Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; ^b 2Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. 3Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: ^c 4Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; ^d 5Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; 6Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. ^e 7Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. ^f 8Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. ^g 9